Szarvasgerinc, dödölle, vörösboros lilahagyma, póréhagyma chips

Régen mindig télen tartották a legnagyobb vadászatokat, ezért szinte természetes volt, hogy a hűvös hónapokban gyakrabban kerül vadhús az asztalra. Márpedig egy fejedelmi vadhoz nemes bor illik. Igaz, hogy ma már nem kell a vadászidényhez igazítanunk az étrendünket, de komolyabb húsokat mégis inkább télen kíván az ember. Ehhez a szarvasgerinchez válasszunk egy mély, gazdag beltartalmú, testes vöröset: egy csúcskategóriás bikavért, egy villányi franc-t, vagy akár egy bordeaux-i házasítást valamelyik melegebb borvidékünkről.

A szarvasgerincből 150 grammos darabokat vágunk, sózzuk, borsozzuk, majd félretesszük.

A felkockázott burgonyát sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, áttörjük, hozzáadjuk a lisztet és alaposan elkeverjük. Ha nagyon sűrű lenne a massza, a főzővízzel hígítjuk. Ne legyen folyós, akkor jó, ha elválik az edény falától.