Megadnád a hentesed számát?
Az igényes otthoni konyhában nagyon nem mindegy, hogy honnan származnak az alapanyagok. Egy- egy jó beszerzési forrás kincset ér, aki miatt a fél várost is érdemes átutazni, a hosszan tartó jó kapcsolat egészen különleges bizalmi kapcsolatot alakít ki: éppen úgy, mint mondjuk egy ügyvéddel vagy mondjuk egy fogorvossal. Az egyik legfontosabb közülük (bocs, kedves fogorvosom és ügyvédem!) a HENTES.
Ha egy jó hentesre bukkanok, nem hagyom el, nem keresgélek máshol húsárut.
És nem csak arra gondolok, hogy ne felejtse “véletlenül” a kezét a mérlegen a hús mellett, amikor az árat kalkulálja, és ne otthon derüljön ki a darált hús elkészítésénél, hogy a nagyja zsír volt, sütésnél ne párologjon a nagy része a csirkének sem, hanem sokkal inkább a még kevésbé triviális dolgokra: megbízható forrásból vásároljon ő maga is, olyan helyekről, ahol nem tömik tele antibiotikummal az állatokat, emberséges (állatságos?) körülmények között tartják őket az életük során, tisztességes táplálékot kapnak, van kielégítő mozgáslehetőségük és a vágásuknál is odafigyelnek a kíméletességre.
Egyrészt az állatok érdekében, másrészt a saját érdekemben, hiszen itt szerencsésen egybeesik a kettő: ami az állatnak jó volt az élete során, az nekem is közvetlenül hasznos lesz: jobb a minőség, az íz, és - egy kicsit - a lelkiismeret.
Igen, megadom a hentesem számát, csak vigyázz rá!
