A közmondás szerint olyan lesz az év, amilyen az újév. December 31-én halat, vadat és csirkét szokás enni, hogy ússzanak és szaladjanak el az év problémáival, amelyeket a szárnyas el is kapar. A durrogtatás is a gondűzéshez köthető szokás. Január 1-jén pedig a lassan és előre haladó malacot ajánlja a néphagyomány, mert az orrával kitúrja a szerencsét. A disznóháj a jólétre utal, ezért más kultúrákban is a gazdagodás reményében eszik. A virsli is azért honosodott meg, mert – amellett, hogy gyorsan kész – sertésből készül, hiszen ilyenkor tiltólistás a szárnyas. Aki nem eszik húst, az se búslakodjon, hogy szegény marad, nekik ott a lencse, amely szintén a gazdagság jelképe. Nem beszélve a káposztáról, amit nem csak náluk szeretnek enni ilyenkor: a németek szerint a hosszúra vágott csíkok a hosszú életet jelképezik, az amerikaiak pedig egy összetekert dollárhoz hasonlítják a zöld káposzta levelét. A szilveszter elengedhetetlen része továbbá az éjfél utáni koccintás egy pohár pezsgővel, amely szintén arra hivatott, hogy az évet szimbolikusan luxussal indítsa. Kifliben és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk!

Vendégváró kínálók

 

Ha jönnek hozzád szilveszteri házibulira, dobj össze néhány előétel-falatkát, vagy csak szórj ki egy tálba némi sós rágcsát. Messze még a vacsora, az éjszaka meg főleg, nem szabad kiéheztetni a népet. Az sem baj, ha kint felejted az asztalon őket, legalább lesz, ami felszívja a pezsgőt.