Sokan azt gondolják, hogy a fenti kérdést fel sem lehet tenni, pláne egy borásznak, akkora szentségtörés… Pedig egyáltalán nem az, sőt elárulom: nyáron a borászok is fröccsöznek, és igen, sokszor a saját borukkal, legyen az fehér, rozé vagy akár könnyű vörös!

Íratlan szabályok persze vannak: nem szódázunk fel bármilyen bort, egyszerűen azért, mert sok bor nem jó hígítva, sok pedig túl nagy formátumú (és igen, esetleg túl drága) ahhoz, hogy megérné jól megbubizva, negyven fokban a teraszunkon terpeszben állva egy hajtásra magunkba dönteni…

Jöjjenek tehát az alapvető fröccsszabályok, a Kifli.hu borszakértőjének, Nagy Sebestyénnek a segítségével – hogy megkönnyítsük a borválasztást, ha éppen szódásszifonnal a kezünkben keresgélünk,

Miket NE?

A következő bortípusok egyértelműen tiltólistásak, ha fröccsbort keresünk:

1. testes borok

Legyen fehér vagy vörös, ha egy bor vaskos, nehéz, fajsúlyos darab, nem érdemes szódával piszkálni, mert ha kevéssel küldjük meg (nagyfröccs), még mindig nem lesz egy könnyű, nyári, itatós darab, ha pedig agyonszódázzuk, a bor fő paraméterei tűnnek el. A nagy testű borok ritkán mutatnak intenzív illatokat és aromákat is, inkább a szerkezetről szólnak, amit tönkreteszünk a felvizezéssel. Nagy általánosságban a legtöbb chardonnay, valamint sok furmint, hárslevelű, juhfark nem fröccsborok.

2. hordós borok

A hordó és a víz nem barátok. Az „életben” sem: a hordót nem szabad klóros csapvízzel kimosni, ha még használni akarjuk. És a hordós bor meg a szóda sem – egyszerűen nem illenek össze. Kb. mintha egy finom forró csokit felhúznánk hideg vízzel. Brrr.

Miket IGEN?

Könnyű, illatos, aromás fehérborok

Ezek a borok nem a komoly szerkezetük miatt kedveltek, hanem a finom – virágos, barackos, körtés, almás, stb. – illatuk és aromáik miatt, amik akkor is érezhetők maradnak, ha kicsit lazítjuk szódával. Sőt, ha csak kevés szódát teszünk hozzá, az első pillanatokban a buborékok még fel is szabadítják ezeket az íz- és illatjegyeket.