Az ősz beköszöntével elindult a forró italok szezonja is, úgyhogy a Kifli összeszedett néhány érdekességet a három legkedveltebb innivaló eredetét illetően.

Szerzetesek főzték le egy pásztor ötlete nyomán az első kávét

Manapság a világ második legnagyobb értékben forgalmazott kereskedelmi terméke a kávé, közvetlenül az olaj után. Ki gondolta volna, hogy az egész sikersztori egy etióp kecskepásztorral kezdődött? Ugorjunk vissza az idővonalon a XIV. századba, amikor főhősünk történelmi felfedezést tett: rájött, hogy a kecskéi mindig azután élénkülnek fel, hogy lelegelték egy bizonyos bokor termését. A pásztor gondolt egyet, leszedett párat a termésből és elvitt egy kosárral a közeli kolostorba, hogy főzzék le neki. Kiderült, hogy ezek a kecskék bizony tudnak valamit, mert onnantól a paplakban is a szertartásokat ezekből a pörkölt szemekből főzött itallal kezdődött.

Az első tealevél egy buddhista szerzetes szemhéja

Ehhez képest eggyel fennköltebb az a két ősi legenda, amely a tea felfedezéséhez kötődik. Az egyik verzió szerint Gautama Buddha, a buddhizmus alapítója fedezte fel a teát, miközben a kertben meditált, és közben belehullott egy tealevél a csészéjébe. A másik változat arról mesél, hogy amikor Bodhidarma, a legendás buddhista szerzetes, lemetszette szemhéjait annak érdekében, hogy ne hulljon álom a szemére meditáció közben, ott pattantak ki az első tearügyek, ahová lehullottak a szemhéjai.
Azt se felejtsük el, ami nagyon is a történelmi valóság, hogy a tea alapozta meg az amerikai függetlenségi háborút. Ennek előzménye az volt, amikor 1773-ban a bostoni telepesek – akiket nem képviselt ráadásul senki a brit parlamentben – annyira sokallták a teára kivetett adókat, hogy tiltakozásképpen 342 konténerben 45 tonna teát borítottak vízbe a bostoni kikötőben, ami egy laza másfél millió fontos kárt okozott az akkori árfolyamon.

A kakaóért régen embert öltek

Amikor forró csokit vagy kakaót szürcsölgetsz, jusson eszedbe, hogy ez az eredeti formája a csokoládénak. Ugyanis eleinte csakis innivaló, nem pedig harapnivaló formájában fogyasztották a maják. 2500 éve fedezték fel a kakaóbabot (örök hála nekik ezért), amelyet kiszárítottak és összetördeltek, majd belekeverték az italukba. Fizetőeszköznek is használták, olyannyira fontos része volt az életüknek. Amikor később bevették a birodalmukat az aztékok, ők továbbfejlesztették ezt a csodás italt némi extrával: chilivel, vaníliával és ánizzsal. És ami a legmeredekebb: akkora isteni erőt tulajdonítottak a csokinak, hogy emberáldozatokat mutattak be az istenüknek, megköszönve a kedvenc italukat. Úgyhogy amikor legközelebb azt mondod, hogy ölnél egy bögre forró csokiért, gondolj bele, hogy az aztékok ezt véresen komolyan gondolták.