Itthon kevésbé ismert, mint a vodka vagy a sör, mégis elengedhetetlen része a kedvenc koktéljainknak, miközben világszerte reneszánszát éli. Sokoldalú, trendi és egyszerűen elkészíthető: ez a gin, amiről most mindent megtudhatsz!
Az első kortyok
“Borba fojtja a bánatát” – szól a mondás. Bár az alkoholt sokan a szomorúság elűzésével hozzák párhuzamba, a gin története egészen máshol kezdődik: inkább a test, mintsem a lélek bántalmaira ajánlották korábban. A “mindenféle betegségek ellen” ajánlott gyógyitalt 1552-ben jegyezték be a hollandok, bár egyes feljegyzések szerint már a XI. században készítettek hasonló párlatot a helyi szerzetesek az akkori Olaszországban. Az elkövetkezendő évszázadok során hamar a környező népek, így az angolok kedvenc italává (és búfelejtőjévé) lépett elő. Ezt nagyban támogatta, hogy az akkori angol kormány nem kötötte engedélyhez a gin főzést. Az angolok hatására terjedt el később a gyarmatokon, majd az egész világon. Ma szinte nincs olyan ország, ahol ne gyártanának gint!
De mi az a gin?
A válasz röviden: olyan, főként gabona alapú (de mindenképpen semleges bázisú) szesz, aminek jellegalkotó ízét a boróka adja. Nem véletlen, hogy a házi készítésű ginek alapja sokszor a vodka, amit a lepárlás során borókával, és opcionálisan egyéb fűszerekkel, gyógynővényekkel ízesítenek.
London Dry Gin
London Dry Gin, a legismertebb desztilált gin. Ízét a szeszben áztatott fűszerek adják, miután ezekkel másodszorra is lepárolják. Nevét onnan kapta, hogy Londonban vált népszerűvé ez, a 17. században megszokott gineknél jóval szárazabb párlat.
Karakterjegyek
A ginnek semleges ízbázisúnak és legalább 40% alkoholtartalmúnak kell lennie, hogy a London dry besorolás kerülhessen a palackjára. Ízvilágában jellemzően a boróka dominál esetenként citrus és koriander beütéssel.
