Ingyen szállítás, garantált aznapi kiszállítás ha 16:00 előtt rendelsz, csak Prémium tagoknak elérhető kedvezmények és még további előnyök várnak.Ingyen szállítás, és garantált aznapi kiszállítás, ha 16:00 előtt rendelsz
Vásárolj minimum értékhatár nélkül
Exkluzív 15 % kedvezmény top termékekre
Exkluzív kedvezmények csak klubtagoknak
Szállítás

Kosár

A Kiflivel a felelős nyuszitartásért

A Kiflivel a felelős nyuszitartásért

Nem csoda, hogy minden gyerek egy igazi nyuszit szeretne húsvétra, hiszen olyan édesek, de sajnos egyáltalán nem jó ötlet hirtelen felindulásból élő állatot ajándékozni, hiszen ez egy évtizedes elköteleződést jelent az egész családnak.  A legtöbb esetben a lelkesedés hamar elül és elég egy aranyos plüssnyuszit vásárolni a gyereknek. 

 

Amennyiben mégis úgy döntötök, hogy szeretnétek egy hosszúfülű szőrpajtit, akkor az alábbiakat szerezzétek be és tartsátok szem előtt:
 

  • Ketrec: minimum 100 * 50 cm-es legyen. A ketrecet világos helyre, de nem tűző napra kell helyezni. Fontos, hogy ne legyen huzatban, mert arra nagyon érzékenyek.
     

  • Alom: az alomtálcába fa vagy szalma pelletet helyezhetünk, a ketrec többi részébe aljzatnak szoktak faforgácsot javasolni (ne fenyőforgácsot, mert gyantája emésztési és bőr-, illetve szőrproblémákat okozhat), de egyes nyulak a forgács porára érzékenyek lehetnek, így emiatt és a tisztántartás tekintetében a legpratikusabb a kukoricacsutka ledaralásából készített ún. csutkaalom.
     

  • Itató: vizet mindig kell biztosítani a számukra is. Erre a legpraktikusabb az önitató, aminek a használatát hamar megtanulják. De érdemes egy stabil itatótálat is beszerezni nekik, miből könnyedén tudnak lefetyelni.

 

  • Szőrápolás: megfelelő szőrkefével a vedlési időszakban naponta tisztíthatjuk őket. Ügyelni kell arra, hogy a nyulak bőre nagyon sérülékeny, tépni sosem szabad a szőrt. Rendszeresen tisztogatják is magukat, ilyenkor pedig sok szőrt nyelhetnek. Mivel nem tudnak hányni, ezért vedléskor ez a sok szőr komoly bélproblémát okozhat náluk, ezért  ajánlott a nyulak számára készített szőroldó pasztát a táp mellé adni, amivel több emésztési problémának is elejét vehetjük.
     

  • Táplálék: a nyulak emésztőrendszere rendkívül érzékeny. Táp választásánál arra kell figyelni, hogy a fehérje tartalma a lehető legalacsonyabb legyen, mindenképpen kisebb, mint a táp rost tartalma, amiből minimum 18-20 % az ideális. Napi kétszeri etetés ajánlott. A legfontosabb ennivaló számukra a széna. Ez mindig kell, hogy legyen előttük. Mellétáplálásként lehet adni nekik zöldet: kaphatnak pl. madársalátát, rukkolát, sárgarépát (inkább a zöldjét, a gyökérnek magas a cukortartalma), almát (mag nélkül), petrezselymet, cukkinit, tyúkhúrt, pitypangot. Fogkoptatásra lehet természetes anyagból készült játékot is beszerezni.
    A nyulaknak tilos adni bármilyen állati eredetű táplálékot, tejterméket, csokoládét és egyéb édességet, krumplit, citrusféléket, hagymát, csípős ételt, fenyőféléket, káposztaféléket, salátát (se fejes, se jég) és pékárut!

 

  • Rendszeres állatorvosi látogatás: a nyulakat is évente oltani kell a két végzetes betegségük, a myxomatózis és a vérzéses betegség ellen. Emellett javasolt az ivartalanításuk is, főként a nőstény nyulaknál. A professzionális fog- és körömápolás is fontos a nyulaknál.


(Forrás)

 

Kisokos a nyulak elterjedéséről és háziasításáról

 

Nyúlszerű rágcsálók (Lagomorpha) az eocén korban, 45 millió évvel ezelőtt már éltek. A házinyúl az üregi nyúltól származik, a mezei nyúl más faj. Ó-egyiptomi falfestményeken, domborműveken már látható nyúl (i.e. 2500-2000), a föníciaiak szívesen fogyasztották (i.e. 1000). Varro (i.e. 116-27) leírásából pedig tudjuk, hogy a rómaiak fallal körülvett „nyúlkertekben” (leporáriumokban) tartották, és mint vadászható állat terjedt el a birodalomban. A X. században jelent meg a nyuszi Észak-Franciaországban, majd a középkorban egész Európában elterjedt, a XVI. században jutott el Magyarországra. A szerzetesek kolostorok udvaraiban (XVI. század) nevelték, főként nagyböjt idején fogyasztották, mint böjti, a hallal azonosnak tartott eledelt.
 

A domesztikáció és tenyésztés kezdete a XVIII. századra tehető. A hajósok a világ sok tájára magukkal vitték az üregi- és a házinyulat. A szigeteken szabadon engedték őket, és mint „élő húsraktárt” használták a később arra járó hajósok számára. A házinyúl intenzív tenyésztése az 1950-es évek végén kezdődött, ugyanerre az időre tehető a nyúltápok megjelenése. A 70-es években állították elő az első korszerű nyúlhibrideket. A természetes pároztatást felváltotta a mesterséges termékenyítés.


(Forrás)