Kisgyermekes anyukaként valószínűleg többnyire ugyanazokon az útvonalakon jársz nap nap után. Megvannak a magad bevált helyei, az ismerős arcok, vannak szokásaitok, napirendetek és a párod is pontosan tudja, éppen hol tartotok a hozzátáplálásban, mit szeret, mit utál a kicsi.

Az ünnepek aztán mindent a fejük tetejére állítanak. Jönni-menni kell, máshol esztek, máshol alszotok, utaztok, minden egy kicsit szétesik és átalakul… Ráadásul tudod, a gyereknevelés olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, leginkább az, aki nem csinálja! ;)

Rutinos szülőként összeszedtem neked 5 hasznos mondatot, melyek segítségével bármikor leszerelheted a rokonok és távoli ismerősök “jóindulatú” megjegyzéseit. 

1. probléma: “Biztos, hogy fiú/lány? Olyan fiús/lányos arca van!”

Ne aggódj, a kérdésnek semmi köze ahhoz, hogy a baba neme mennyire felismerhető. Simán megkérdezik akkor is, ha a kislányod egy pink babakocsiban, teljes rózsaszínben, flitterekkel és strasszokkal borítva ül fél méteres szőke loknizuhataggal. Ennek persze a fordítottja is igaz. Hiába minibredpit a gyerek, előbb-utóbb valaki úgyis lánynak nézi.

Az ütős válasz, amire garantáltan elhallgatnak: “Nem tudom, az apja pelenkázza!”
 

2. probléma: “Ennyitől nem lesz semmi baja!”

Ez az a mondat, amitől minden hozzátápláláshoz kicsit is értő anyuka azonnal a szívéhez kap. Fun fact: a mondat elhangzásának gyakorisága egyenesen arányos a családban fellelhető allergiák számával… Mert ugye “csak egy kanál tejfölt tettem bele”, “csak a fele gluténos” és “egy kis cukor nem árt meg senkinek”. Nehéz higgadtnak maradni, amikor te anyaként pontosan tudod, hogy az a kicsike tejföl, kicsike útifűmagéj, kevéske glutén nagyon is árt és sok-sok átszenvedett éjszakai órát jelent. Ahelyett azonban, hogy lábon hordanál ki egy agyérgörcsöt, mondd egyszerűen: “Köszönjük, nem kérünk!”

Ne törődj vele, mások mit gondolnak! Ha megsértődnek, ha nem értik, ha nem tolerálják, ha figyelmen kívül hagyják, az nem a te hibád. (Sőt! Ha valaki mégis allergénekkel tömi a babát, legitim dolog megköszönni a vendéglátást és kedvesen, de határozottan hazafelé venni az irányt.)

3. probléma: “Olyan sovány ez a gyerek! Eszik rendesen?” illetve “Olyan duci ez a gyerek, hát miért nem diétáztatod?!”

A bodyshaming és a babyshaming évtizedek óta tartja magát. Ha pufi és husi, az a baj, ha alulról súrolja a percentilis görbét, az a baj. Ha sokat eszik, az a baj, ha keveset eszik, az a baj… De a lényeg, hogy te anyaként biztosan rosszul csinálod - miközben pontosan tudod, hogy gyermeked tányérjára napi ötször kiegyensúlyozott étrendbe illeszkedő, megfelelő mennyiségben kínált, minőségi fogások kerülnek.

Ha rosszul esik is, ne vedd magadra és ne menj bele a vége-hossza nincsen, céltalan acsarkodásba! Egyszerűen csak nézz a gyermeke szemébe, mosolyogj és mondd. “Nekem csodaszép vagy, kincsem!”

 

 

4. probléma: “A tápszerezés/ anyatejes táplálás/ hordozókendő / babajelnyelv / korai nyelvtanulás stb. hülyeség!”

Meglehetősen gyakori, hogy annyira meg vagyunk győződve a nézeteink helyességéről, hogy mások nézeteit formabontónak, vagy egyenes idiótaságnak gondoljuk. Ebbe a hibába tényleg sokan beleesnek és kéretlen prókátorként szívesen megszakértik az életünket, de a mi döntésünk, hogy hagyjuk-e magunkon elhatalmasodni ezeket a megjegyzéseket.

Magyarázkodni nem dolgunk és nem kötelességünk. Engedélyt kérni másoktól a kötődő nevelés kialakítására pláne nem dolgunk. Szeretni a gyermekünket és hinni abban, hogy jól csináljuk, annál inkább. Tehát ha legközelebb valaki megmondja, hogyan csináld, egyszerűen csak engedd el a füled mellett vagy mondd: “Erős gyerek ez, kibírja!”
 

5. probléma: “Anyának nem mondjuk el, jó?”

Ez a mondat a legritkább esetben hangzik el rosszindulatúan, hiszen többnyire az ötödik, tiltott szaloncukrot, a harmadik pohár szörpöt vagy más finomságot hivatott elrejteni. Mégis ez az, ami ellen a legkomolyabban fel kell lépni mind a gyermek, mind a többi felnőtt irányába. Titkokat ugyanis nem gyártunk, hiszen mindenben őszinték vagyunk egymással, vállaljuk a tetteinkért a felelősséget és igazat mondunk, nem igaz?!

Ha tehát megtudod, hogy a gyermeked valamit nem mondott el neked, vagy nem mondott teljesen igazat, ne büntesd meg! Helyette magyarázd el neki, mennyire fontos a transzparencia, az őszinteség és a szeretetteli odafordulás, amelyet egymásnak adhattok. Meséld el neki, hogy veled mindent megoszthat és talán nem fogsz mindennek örülni, de mindig mellette állsz majd, bármiről legyen is szó!